nekem Nyócker!

Én ugyan a "kilencbe'" jártam, a "Franzstadtba" 7 éven keresztül, de- vagy éppen ezért - közelinek éreztem a témát. Rajzos és rajzfilmrajongó lévén (Rajz és vizuális kultúrából van az érettségim) már régóta meg szerettem volna nézni a Nyócker! című alkotást, ami egyébiránt 2005-ben Európa Legjobb Rajzfilmje díjat hozott kis hazánknak.
Nem az a minden hétvégén megnézném, de nem is egyszer nézhető. A történetet magát már Shakespeare lejegyezte (Sok hűhó semmiért), nekem kifejezetten tetszett az "én inkább a lányokat szeretem"-fricska. Végre nem egy "belzúgtam, megszedtem magam s nagy harcok árán enyim a csaj"- történet. Ezért olyan valóságos. 
A zenéjét CD-n nem venném meg és nem hallgatnám rongyosra -sorry én ilyen vagyok,( kinek a pap, kinek a papné)....- viszont nagyon odaillő, ilyen téma alá mégse keverhet az ember Mozartot. 
A grafikája nagyon tetszik, szeretem a ronda,de kifejező rajzokat, az animációs technika egyedi, bár nekem bevillant a '90-es évek Uborkája is (politikai bábkabaré volt anno). A többnyire azonos hangú és arcú karakterek ötlete zseniális. 
Kiemelendő momentum számomra, mikor az elején, mikor valakihez hozzákerül az alapesetben Deák Ferenc arcképével díszített fizetőeszköz (lopva B. Petrától a kifejezést utólagos engedelmével), akkor az új tulaj arcmása feszít rajta. 
Összességében jó kis mozi ez, realisztikus, kiélezett.

1, 2, Sherlock Holmes

... avagy én a rosszfiúkkal vagyok?

Sherlock Holmes kinyomozza Blackwood gonoszságait, majd összecsap Moriartyval.

Blackwood a Gonosz, Moriarty a Zseni.

Blckwood a félelem, Moriarty a gyűlölet.

Holmes az Ész, legyőzi a félelmet. És a gyűlöletet?

Blackwood elméje az emberi hiszékenységet és a mágiába vetett hitet használja fel. Halhatatlan, gonosz Messiás Ő: bármit, akármit, mindent megtesz a világuralomért. Csakhogy a Jóisten belepöccinti Sherlock Holmes nevű legyét az ő levesébe, és számára is eljön a feketeleves.
A karakter olyan sötét, hogy akár maga Doyle is kitalálhatta volna.

Az Úr - akit jelen esetben Sir Arthur Conan Doyle-nak hívnak - teremté vala az Ellenfelet: Professor James Moriartyt. A professzor a pénz útján kíván világuralomra törni, hátulról mozgatja a szálakat, pardon,  a fegyvereket és az ágyúkat. A fehér bábuk pedig a Baker street 221/B lakójának irányítása alatt állnak.

És aki nélkül az Ész elvész- Dr. John  Watson. Mert mit is érne az élet egy barát nélkül, aki mindig kirángat a bajból? Ki támasztana fel minket? Vagy kinek a becsületét szerezhetnénk vissza a csodák leleplezésével?

Holmes kiváló ismerője minden tudománynak, pillanatok alatt képes levonni a megfelelő következtetést.

Ami tetszik: a két film különbsége- a kitalált és a meglévő történet. A második filmben 2 Doyle-novellát véltem felfedezni, míg az első nyilvánvalóan saját műremek a két főszereplővel.Nem tudom, melyik lehetett a nehezebb.
És ami az én szívemnek kedves: Mindkét részben szó esik a Don Giovanni operáról. :)


AZ ÉSZ: Robert Downey Jr.
AKIVEL EGÉSZ:  Jude Law
A GONOSZ: Mark Strong
A  ZSENI: Jared Harris

A NAGY JÁTÉKMESTER: Guy Ritchie
AKI HANGOT AD MINDENNEK: Hans Zimmer




                                                         VÉGE
                                                                       ?

Jankovics Tragédiája

Uránia Nemzeti Filmszínház. Maga a csoda. Mesésen gyönyörűszép beltere miatt már megéri betérni. Bent a Csortos-és a Fábri-terem előtt hangulatos indiai teaház van,megkérik az árát, úgy igaz, de azért a hangulatért megéri. Igazi FILMSZÍNHÁZ, s nem egy Multiplex mozi akármilyen filmekkel. Kultúrát, értéket közvetít-Operaelőadásokat, de megemlékezik Dargay Attiláról is most jún.20-24-ig.

A Tragédiáról
 Nem ajánlom annak, aki nem ismeri Madách művét és/vagy Jankovics Marcell munkáit. A sokszor félelmetes, de annál kifejezőbb egymásba átfolyó képsorok amúgy is sajátjai a rendezőnek, s e műre még inkább odaillik ez a folytonosság. "A kor folyam", Madách is ezt írja.

Marcell bácsi tudatosan az adott kor művészetével illusztrál, például az egyiptomi falfestmények, görög vázák, később ókeresztény mozaikok és ikonok, fametszetek stílusában éled újra Ádám, Éva és Lucifer.
Ismét kitérnék a rajzoló kifejezőségére, mely engem ámulatba ejt .
Az egyiptomi színben az egyes rabszolgák kövekké alakulása jelzi az építkezésben nyert halálukat a görög színben az alakok színváltozása jelzi hovatartozásukat. Rómában a környezet mozog, a szereplők szobrok, s az élvvel.kéjjel teli kor pusztulásra, s a vallásbeli újjászületésre van ítélve. A bizánci színben a vallások harcai univerzalizálódnak a püspök alakváltozásaival. Prága fekete-fehér, hideg, ellenben Párizs vörös és kék és véres, szabad, vad , vakmerő. S az újbóli rideg fekete-fehér tudományból szinte az egyetlen menekülés a könyvek égetése.
 Londonban a világ kiszínesedik, bár vissza-visszatér a fametszet-jelleg, minden mozog . Madách művének egyik alapteóriája, mely az idők múlásával egyre idősebbnek mutatja Ádámot, itt mutatkozik meg a legszembetűnőbben. S mert London Madách jelene, Jankovics belesűríti a XX. századot. Az óriáskerékből kiváló helyszínek, s a végén az élet kereke Ivetka barátnőm Ratas című munkáját (katt) juttatja eszembe, mely felépítésben nagyban hasonlít Madách művére.
Az utópikus színek talán a legkifejezőbbek : a falanszter egyenfehérsége, melyben fel-felismerjük a XX. század rémalakjait, színesre vált, midőn Ádám és Éva érzelmei kivirágoznak. Az Űrben Ádám testét elhagyva űrhajóként lebeg. Az eszkimó szín alig látható alakjai szintén Madách korának ideológiáját tükrözi: a Föld kihűl, az ember elállatiasodik.
A szereplők önazonosságára a legjobb példa Lucifer, aki mindig kutya képében, vagy kutyára emlékelztető arccal jelenik meg.

Bár 12+-os besorolású, én egy 16+-t,-a római és a 2.prágai szín esetében 18+-t adnék neki. Jankovics Marcell az élő magyar bizonyíték arra, hogy nem minden rajzfilm gyerekmese.
Ajánlom annak, aki ismeri/tiszteli/szereti Jankovicsot és a Tragédiát. Ők élvezni fogják Jankovics Tragédiáját.

Amit Isten adott...

Nick Jonas. Mindenki társít egy arcot e névhez, s talán többen nem kedvelik, mint ahányan igen. Cikis, nyálas tinisztár? Talán igen, talán nem. Mert a Disney futtatta be,igen, a testvéreivel együtt, de...DE. Gondoljunk csak Justin Timberlake-re, akinek rengeteg rajongója van, a 90-es évek végefelé Ő is ott ugrándozott ám az 'N Sync-ben (bocs az esetleges elírásért), előtte pedig szintúgy a fent nevezett gyerekcsatornának dolgozott. Tehetséges gyerek volt, akárcsak most Nick. Mert azért akárkit nem kérnek fel, hogy Mariust énekeljen a Nyomorultak 25. évfordulóján. Benne van persze, hogy a neve bevonzza a fiatalabbakat, s persze ő sosem lesz Michael Ball, az eredeti szereposztás Mariusa. Engem mindenesetre meggyőzött, mikor az "Empty Chairs at Empty Tables"-t énekelte. Tessék meghallgatni! (katt)

A tehetségkutatók korában persze dögivel érkeznek az ötperces sztárocskák. Hova lettek a hajdan körülrajongott "megasztárok", ki tudja. Az igazi tehetség abban nyilvánul meg, hogy az ember tíz év múltán is ugyanott van : a színpadon, ahol lennie kell. Akad ilyen is, itthon is, külföldön is: nálunk Rúzsa Magdi vitte sokra, avilágmezőnyből Roman Arhipovot említeném, aki jelenleg Los Angelesben kezdi újra karrierjét, miután Oroszországban befutott.

Ím egy kis ízelítőként egy angol nyelvű videoklipje:



Természetesen itt élnek köztünk a névtelen TEHETSÉGEK.  Ök az igazi művészek, akiket a legnagyobbra tartok, akik nem kérkednek, nem magamutogatók, csak csinálják.Egyikük 14 évesen filmzenét ír -bár a film alacsony költségvetésű projekt, a legfőbb, ha nem az egyetlen értéke a zenéje, melyet előzetes beleegyezésével mutatok be.


És hogy ne csak a zenészekről/ énekesekről beszéljek, él egy 23 éves lány,a kezében nem fejlődtek ki az izmok. Íme pár rajza, az összeset itt tekinthetitek meg. (katt)

 Van, aki az egész világ előtt bizonyíthatja képességeit, van, akinek egyetlen rajongója az édesanyja.Van akinek a tehetsége nem állítható ki, mint egy festmény. 

Mind tehetségesek vagyunk valamiben.

Bocsánatkérés + Sherlock Holmes 2. és a mozizás mint olyan

Először is elnézést kérek, amiért ilyen pofátlanul sokáig nem írtam semmit. Leblokkolt az, hogy előre megadtam a témát. Ember vagyok, na. Most is vagyok olyan sunyi, hogy egy régesrég megírt, és deviantArton publikált filmkritikát másolok be. Bocsánat.


--- Sherlock Holmes---

Mondjuk alapvetően a mi kis gödöllői mozinkban nincs soronként gigahangos hangszóró, meg naaagy terem van-1 darab, jónagy- így eléggé megsiketültem már az elején, és túl közel ültünk, de hát az ember tekintettel van a kolbászbátyjára-meg a minusz 14-es szemére. 

Megérte kidobni 2000 ft-ot rá -1500 a jegy 500 az üdítő, popcornt meg minek venni ha lophatok Krisztől meg Jolicától. -itt megjegyzendő, a popcorn még a csokinál is kevésbé fogy nálam, úgyhogy szerintem egyre többen sejtitek, hogy mennyire károsítottam meg szegény társaimat.
Ennyit magáról a mozizás élményéről, mint olyanról.

Nade mostmár tényleg a filmről.

Tetszettek a lassítások, mivel ha azokat az akciójeleneteket normál tempóban adják, valószínűleg ki kellett volna cenzúráznom a tenyeremmel -mint ahogy azt pár véres-verekedős jelenetnél meg is tettem. 
Tetszett, ahogy-mikor Holmes összerakja a képet, az nem verbálisan, hanem képileg volt megfogalmazva a filmben.
Szerettem Mycroft Holmes alakját is.
A zenéje az nagyon ott van. Főleg a komolyzenei részek, a kis Éji Zene, meg a Don Giovanni-s jelenet-zene füleimnek, szó szerint, áááhhh...és A PISZTRÁNG-jelenet. Moriarty Pisztrángot énekel. Imádom Schubertet, és ha a művön belül valakinek megszállott rajongója leszek hirtelen, az Moriaty professzor. *Lehet kövezni.*
Persze adtak a fanservice-re, Sherlock női ruhában, ésatöbbi.
Kedvenc jelenetek (ebben a sorrendben, visszafele): 
 #4 vonat-jelenet
 #3 sakk-bál-halál-jelenet
 #2 ahogy Holmes kilép a fotelből és a "THE END" után egy "?" kerül
 #1 PISZTRÁNG. Minden félelmetessége ellenére a very best of jelenet.* Ide lőjetek!*
Kivetnivalóm a túlzott akció -lehet mégis jobban jártam volna a szabályos krimivel ????-, valamint a három főszereplő -Sherlock, Watson és Moriarty kora (szerintem! túl fiatalok voltak, én kb. 35-40 évesnek képzelem el őket). 

Ha megjelenik DVD-n, megveszem.

"Cipőt a cipőboltból"

"Cipőt a cipőboltból"-aki nálam korábban született  (azaz nyolcvanhét előtt), annak ismerős lehet a szlogen.
Kipróbáltam, ajánlom: Tologassa a fene a nagy bevásárlókocsit a Tescoban, a vásárlócsalogató, nyilvánvalóan felesleges vagy szükségtelen ezer apró cikk között.
Nagyobb élmény elmenni a pékségbe, onnan a tejeshez, onnan a piacra, a város főterének négy oldala közt cikázva. fonott kosárral, ahogy illik. A nagyimnak nem derogált, hát nekem se. Ha az a sziráki asszony nyolcvanévesen megcsinálta, mibe fáj az nekem, erőm teljében majd'huszonöt évesen?
Én szeretem a kofákat, meg a tejes nénit, meg a pékséges nénit. Azért a forgatagért szerintem megéri, és a napi séta is le van bonyolítva.

Wattafák, avagy káromkodjunk szépen!

Beszéljünk most a beszédről. Ugyanis, mint tudjuk, nyelvében él a nemzet. Sajnos egyre rondábban élünk, stressz és trársai, a csapból is ez folyik.
A feszültséget pedig igenis le kell vezetni. Mondjuk ki bátran azt a kacifántos mikkamakkát, ami a szánkra jön, mormoljunk vagy üvöltsünk, lényegtelen. És hol van itt a kultúra? Jó kérdés, hisz a suliban, vagy a munkahelyen moderálnunk KELL magunkat. Ezt várja mindenki, ezt csináljuk. Csináljuk?! Csináljuk!
Mert ritka szép nyelv a magyar: kifejező. Valóban mondhatjuk, hogy k***aanyád, de mennyivel szebben hangzik hogy "feslett erkölcsű nőági felmenő". Vagy pedig: lóf***t a s****be helyett "egy nemes pejnek hengeres szerve ereszkedjen fenekedbe". A tartalom ugyanaz, mégse kiborítóan ronda e szavak egymásutánja. Megeröltető és gondolkodni kell rajta. Hosszabb. Rohanó világunkban álljunk meg egy szóra. Egy szebb, magyar szóra; programozzuk át agyunk. Tanuljunk nagyanyáinktól, akik úgy szitkozódtak, hogy "A kutya ugassa meg!".
Persze a modernizációnak is vannak jó oldalai, a What the f**k wattafákká szelidítése-"magyarítása". Jópofa, jól hangzik, tudják mire gondolunk. Írásbeli "w"-je az eredeti angolra emlékeztet.
Tehát, ha kérhetem ,káromkodjunk szépen. Egy kis (nyelvi) kreativitás, és megoldható. Minden megoldás érdekel.