Beszéljünk most a beszédről. Ugyanis, mint tudjuk, nyelvében él a nemzet. Sajnos egyre rondábban élünk, stressz és trársai, a csapból is ez folyik.
A feszültséget pedig igenis le kell vezetni. Mondjuk ki bátran azt a kacifántos mikkamakkát, ami a szánkra jön, mormoljunk vagy üvöltsünk, lényegtelen. És hol van itt a kultúra? Jó kérdés, hisz a suliban, vagy a munkahelyen moderálnunk KELL magunkat. Ezt várja mindenki, ezt csináljuk. Csináljuk?! Csináljuk!
Mert ritka szép nyelv a magyar: kifejező. Valóban mondhatjuk, hogy k***aanyád, de mennyivel szebben hangzik hogy "feslett erkölcsű nőági felmenő". Vagy pedig: lóf***t a s****be helyett "egy nemes pejnek hengeres szerve ereszkedjen fenekedbe". A tartalom ugyanaz, mégse kiborítóan ronda e szavak egymásutánja. Megeröltető és gondolkodni kell rajta. Hosszabb. Rohanó világunkban álljunk meg egy szóra. Egy szebb, magyar szóra; programozzuk át agyunk. Tanuljunk nagyanyáinktól, akik úgy szitkozódtak, hogy "A kutya ugassa meg!".
Persze a modernizációnak is vannak jó oldalai, a What the f**k wattafákká szelidítése-"magyarítása". Jópofa, jól hangzik, tudják mire gondolunk. Írásbeli "w"-je az eredeti angolra emlékeztet.
Tehát, ha kérhetem ,káromkodjunk szépen. Egy kis (nyelvi) kreativitás, és megoldható. Minden megoldás érdekel.
